A legfontosabb szó

Köszönöm. Az egyik legszebb, legfontosabb szó a világon, amit egymásnak mondhatunk. Köszönöm. Épp oly fontos, mint az, amire szívünk mélyén mindannyian a legjobban vágyunk: szeretlek. Az őszinte hála, és annak kifejezése mindig egy lépés a másik ember felé, be a szíve közepébe. Köszönöm. Azt jelenti, jó ember vagy. Jót cselekedtél, adni tudtál, kaptam valamit tőled….

Köszönöm. Az egyik legszebb, legfontosabb szó a világon, amit egymásnak mondhatunk. Köszönöm. Épp oly fontos, mint az, amire szívünk mélyén mindannyian a legjobban vágyunk: szeretlek.

Az őszinte hála, és annak kifejezése mindig egy lépés a másik ember felé, be a szíve közepébe. Köszönöm. Azt jelenti, jó ember vagy. Jót cselekedtél, adni tudtál, kaptam valamit tőled. Fontos vagy nekem, és én hálás vagyok neked.

Köszönöm. Milyen egyszerű. Csak egy szó… melyet kimondani mégis sokszor olyan nehéz! Valahogy kevésnek érezzük. Mikor a szívünk csordultig van hálával és szeretettel, azt hisszük, nem mondhatunk egyszerűen csak ennyit. Attól félünk, kevés, nem fejezi ki valódi érzéseinket, nagyrabecsülésünk mértékét. Pedig igen. Ennyi elég. Köszönöm. Csak ennyi. Ilyen egyszerűen. Annak, aki önzetlenül adott, segített, jót tett velünk, ez az egy szó éppen elég.

Ám nincs mindig lehetőségünk kimondani. Nem megfelelő a hely, a helyzet, az időpont. Orvosi rendelőben, válságos, rossz lelkiállapotban… annyi minden történhet velünk,  alakulhat úgy, hogy nem tudjuk kimondani.

Utólag mindig érezzük, valami hiányzik. Valami nem kerek. Baj volt, gond volt, nehézségek voltak – és megoldódott minden. Túl vagyunk rajta, jól vagyunk! Valahogy mégsem teljes bennünk a kép. És rájövünk mi hiányzik: egy köszönöm. Sőt, néha sok-sok köszönöm… Amit nem mondtunk ki. Nem volt rá alkalmunk – vagy egyszerűen nem voltunk rá képesek. És bizony azt hisszük, hogy már nem is tehetjük meg. Azt hisszük, késő, elmulasztottuk és már nem jöhet vissza a pillanat. Nem találhatjuk meg azt a buszsofőrt, aki megvárt mikor késésben voltunk, nem látjuk többé azt az ismeretlen lányt az utcán, aki bátorítóan ránk mosolygott és felderítette a szívünket.

Azt gondoljuk, már nem mehetünk vissza az orvoshoz, a tanárhoz, a baráthoz azért, hogy csak ennyit mondjunk: köszönöm. Akkor kellett volna. De ez nem így van. Megköszönni sohasem késő, legyen szó bármiről! Évekkel később is érdemes – de inkább ne várjunk vele a halálos ágyunkig. Köszönjük meg! Köszönjük meg a szüleinknek a sok jót. Köszönjük meg, amíg még itt vannak velünk. Köszönjük meg a tanárainknak, barátainknak, szomszédainknak, munkatársainknak mindazt, amit valaha értünk tettek, mindazt, amiért hálát érzünk.

Köszönjük meg a szerelmünknek, hogy szeret minket, úgy ahogy vagyunk.

Létezik egy hatalmas felület a világhálón, amit arra alkottak meg kitalálói, hogy lehetőséget kapjatok kifejezni az elmaradt, elfelejtett, elmulasztott, elhalasztott, elbátortalankodott, elbénázott vagy egyszerűen csak bent maradt és kitörni akaró köszöneteket. Néha nagyon nehéz kimondani. Köszönőfalván megtehetitek!

Épp olyan jó érzés megköszönni amit kaptam, mint amilyen jó volt kapni. Egy mosolyt, egy simogatást, egy jó szót. Tanítást. Segítséget. Gyógyulást, gondoskodást. Szeretetet, támogatást. Meleg ruhát, finom ételt, vetett ágyat. Verset, dalt, gyermekkacagást. Biztatást, vigasztalást. Ölelést, atyai pofont. Hogy letörölte valaki a könnyeinket. Annyi mindent kell még megköszönnünk.

Mindenkiben van valami jó. Köszönd meg neki!

www.koszonofalva.hu

‹‹ Vissza a Blog listához