Jót tenni hatalmas ajándék

A Célirányos Kezdeményezés egy professzionális adományszervezéssel foglalkozó nonprofit vállalkozás. Önkéntesei eszközöket juttatnak el célirányosan oda, ahol szükség van rájuk. Olyan alapítványokat karolnak fel, akik a munkájukban elhivatott, profi szakembereket fognak össze, de adományszervezésre már nem jut idejük. Olyan adományozókat keresnek, akik szeretnék, hogy adományuk a legprofibb szervezés keretében érjen célba. Dr. Dura Mónikával, a Célirányos Kezdeményezés ötletgazdájával beszélgettünk.

Aki ellátogat a honlapotokra, annak rögtön feltűnhet, hogy – bár teljesen önkéntes alapon működik a szervezet – mégis nagyon profin ki van találva minden. A weboldalatok színvonalát sok for-profit vállalkozás is megirigyelheti. Hogyan lehetséges ez?

Nem véletlenül profi a honlap, hiszen célunk a professzionális adományszervezés. Azt tapasztaltam, hogy a civil szervezetek között általában inkább lelkes amatőrök vannak. Várják, hogy valami történjen – azt gondoltam, hogy ezen érdemes Magyarországon változtatni.

Amikor pénzt utalsz egy alapítványnak, gyakran nem tudod, hogy mi történik vele. Az egész működési mechanizmust homály fedi: mi lesz azzal a pénzzel, mit vásárolnak, stb. A férjem minden évben adományozott a cégével egy összeget valamilyen civil szervezetnek; két évvel ezelőtt azt mondta, hogy én döntsem el, hogy ennek a pénznek hol lesz a legjobb helye.

Abból az élményből indultam ki, hogy a Szent János Kórházban, ahol mindhárom gyerekem született, nagyon jó szakemberek dolgoznak. Ugyanakkor láttam, hogy eszközhiányban szenvednek. Gondoltam, hogy itt nagyon jó helye lesz az adománynak, de nem szerettem volna egy alapítványnak átutalni – így én magam kopogtam be a főorvoshoz és megkérdeztem, hogy milyen eszközökre van szükségük.

Írattam velük egy listát. A Célirányos működési mechanizmusa ekkor született meg. Megírták a listát, én pedig átgondoltam és kikerestem azt, hogy ezekre a feladatokra milyen eszközök a legalkalmasabbak. Ezt visszaegyeztettem velük, elmentem a forgalmazókhoz és a gyártókhoz, árajánlatot kértem, alkudoztam – tehát egy ár-érték arányt próbáltam meg optimalizálni és utána még a beszerzést és a szállítást is megszerveztem – gyakorlatilag a teljes folyamatot.

Innen indult az ötlet: ez a folyamat nagyon átlátható és professzionálisan meg lehet szervezni – ami a civil szférától elég távol áll. Mindent megpróbálunk optimalizálni, egy kicsit üzleti szemlélettel megközelíteni, hiszen itt is fontos, hogy az árakat ne felfelé, hanem lefele mozdítsuk el. Egy vérnyomásmérőből például nem a legdrágább, hanem egy teljesen alap kell, mert ezt rengetegszer használják és nekik semmilyen más funkcióra nincsen szükségük, egyszerűen csak vérnyomást mérni vele.

Amikor ezt végiggondoltam és elmondtam a barátaimnak, nagyon tetszett nekik az ötlet. Innen indult ez az egész; kitaláltam, hogy ezeket az eszközöket mind fel lehetne tölteni egy weblapra, oda lehetne tenni fényképet is – hogy milyen márka, milyen típus, mennyibe kerül – és így átláthatóan és célirányosan lehet adományozni.

És amikor először bekopogtattál a János Kórház ajtaján, akkor már tudtad, hogy egy professzionális adományszervezést akarsz beindítani?

Ez adta a kezdő lökést. Azt tudtam, hogy az adományozás eddigi módja nem megfelelő Magyarországon. Az emberek elveszették azt a bizalmat, hogy adományozzanak, mert nem tudják, hogy mi történik pontosan a pénzükkel. Én is ugyanebbe a problémába ütköztem. Fontos volt, hogy tényleg azt lássam, hogy a pénz tényleg a helyére kerül. Sokszor végigcsináltam azt a folyamatot és sok tapasztalatra tettem szert, hogy ezt miként lehet transzparenssé tenni. A végén azt láttam, hogy nagyon jól működik. Az adományozott alapítványok – azok az orvosok, akik használták ezeket az eszközöket – nagyon örültek ennek. Mintha a Mikulásnak írtak volna egy kívánságlistát – ami aztán teljesült. Az adományozó pedig nagyon elégedett, hiszen tényleg látja, hogy mire adja a pénzt – minden kézzelfogható és transzparens. Sőt, ha szeretné, akkor mondjuk, a folyamat végén odajöhet és átadhatja az adományt személyesen. Ez nagy tetszést váltott ki először a baráti körömben, majd az adományozók között is, így kinőtte magát ez a folyamat.

Mindenki önkéntes alapon vesz részt a folyamatban, vagy vannak alkalmazottaitok is? Mi motivál téged és a barátaidat arra, hogy ennyi energiát fektessetek ebbe?

Mindenki önkéntes alapon vesz részt a kezdeményezésben. Én jogászként rengeteg tapasztalatot szereztem, 250 ember munkáját kellett megszerveznem. Ott előtérbe került, hogy professzionálisan kell irányítanom a többiek munkáját. Nekem ehhez van tehetségem. Gondoltam, hogy ezt lehet egy jó ügyben is kamatoztatni.

A gyerekek mellett nem szerettem volna visszamenni félállásba dolgozni, de közben mégis azt gondoltam, hogy valamire mégiscsak szükségem van, hogy a felesleges energiámat lekössem és egy picit mást is csináljak. Mások pedig azért csatlakoztak, mert látták, hogy én mennyire lelkes vagyok. Amikor az embernek megszületnek a gyerekei, akkor egy egészen más világ kezdődik. Snitt az életednek és egy csomó olyan csatorna kinyílik benned, ami kapcsolható az érzelmekhez a nyitottsághoz. Újraépül a személyiséged. Sokkal jobban előtérbe kerül az eddigi életedhez képest, hogy nyitott legyél a társadalmi problémákra, az adományozásra.

Kinyíltak ezek a csatornák, és azt láttam, hogy a Jóisten megáldott ezzel a tehetséggel, hát miért ne lehessen ezt egy jó ügy érdekében kamatoztatni? A többiek látták, hogy mennyire lelkes vagyok, hogy ezt tényleg mennyire lehet jól csinálni, mennyi és milyen értelme van ennek a dolognak, ezért mások is csatlakoztak.

Mert szerintem a cél nagyon nemes és ehhez csatlakozni olyan plusz élményt ad napi szinten, amit máshogy nem nagyon lehet pótolni. Az, hogy mindenki a tehetségét adja bele – és ez sikeresen működik – az egy olyan élményforrást jelent, amit nem nagyon lehet mással helyettesíteni. Az ember személyisége megérik arra, hogy ne mindent csak magadnak és a családodnak használj fel, hanem abból mit kaptál, másnak is legyen jó. Ha pici dolgokat is teszel, az másoknak, abban a pillanatban egy nagyon nagy dolgot jelenthet. Egy cumisüveg például ötszáznyolc forint, ami nem egy óriási nagy érték, de egy babának, aki balesetet szenved a mamájával és nem készülnek fel arra, hogy cumisüveget is vigyenek magukkal a kórházba, akkor neki a cumisüveg a kórházban az maga a világ, mert tud étkezni. Ilyen kis dolgokkal is lehet, csak éppen meg kell találni mindennek a helyét. Jól meg kell találni a helyét.

Hányan dolgoztok most az adományszervezésben?

Összesen öt önkéntes van és én, szóval egyelőre hatan vagyunk. Viszont különböző akciókra, például legutóbb a virágültetésre negyvennyolcan mentünk el. Tehát jelentkeznek olyan emberek is, akiknek eszközadományozással és vannak, akik az idejükkel járulnak hozzá a kezdeményezéshez. Nekik nagyon konkrét akciókat szervezünk: kórházfestést, ételosztást, virágültetést. Utóbbit a Facebookon is meghirdettük és teljesen idegenek jelentkeztek erre az akcióra.

image001

Hány rajongótok van már Facebookon?

Közel ezer. /Az interjú 2013. augusztusában készült. A Szerk./

Többször is említetted azt, hogy olyan dolgot ad ez a munka, amit pénzben nem lehet kifejezni. Daniel Dennett amerikai filozófus azt mondta: a boldogság titka, hogy találj valamit, ami nagyobb nálad – és szenteld annak az életed. Ahogy látom, neked ez sikerült. Boldognak érzed magad?

Igen, abszolút. A Célirányos Kezdeményezés ugyanakkora kihívás, mint egy céget felépíteni, egy brandet naggyá tenni. Egy civil kezdeményezésnél is a nulláról indulsz el. A célom az, hogy a Célirányosból brandet csináljak. Ugyanolyan sikerélményt ad maga az építkezés is, mintha a profi szférában sikereket érnél el. Mellette pedig folyamatosan jót teszel. Ez hatalmas ajándék! Amikor profitot termelsz, akkor nem egyértelműen jó minden. Itt viszont bármit teszel, azzal mindig valakinek segítesz. Ez nagyon jó dolog. Ezt kell szerintem megértenie mindenkinek, hogy az életben olyan kevés tevékenység van, ami folyamatosan abból áll, hogy másoknak jót teszel és ezzel jó érzéseket váltasz ki: másoknál és magadnál is. Ez egy oda-vissza működő érzés, ami nagyon jó és nagyon tömény.

Nagyjából mekkora értékben sikerült már adományokat összegyűjteni?

Több mint nyolc és félmillió forintot két év alatt. Most már körülbelül 350 eszköznél tartunk, amit átadtunk – ez az egyik része. Amit pedig kórházfestés, ételadományozás, stb. formájában hozzátettünk, az mintegy két millió forintot képvisel.

Van olyan adományozás, ami különösen emlékezetes maradt a számodra?

Dr. Máttyus Anna, a gyerekpszichiátria főorvosa úgy fogalmazott: ez egy olyan terület, ahova a családok az ajtó alatt mennek be, és az ajtó alatt mennek ki. Mert szégyellik, mert ez Magyarországon nem talál pozitív visszhangra és mondta, hogy így nagyon nehéz sikereket elérni. Mivel rengeteg eszköze hiányzott a jó szakmai munkához és a váró állapota is elég leromlott volt, azt gondoltam, hogy segítek neki. Nem volt igazán hangulatos, otthonos a környezet, ahol az ember a gyógyulás útjára lép, hanem inkább egy lehangoló intézet. Anna fogalmazta meg azt, hogy nagyon sok dolgot kapott tőlünk és a legnagyobb dolgot kapta: a hitet. Hogy valaki hisz benne, valaki azt látja, hogy ő jó szakember és odaáll mellé.

A gyerekszemészeten dolgozó a főorvos-asszony pedig azt mondta, hogy már tíz éve pályáznak mindenhol különböző programokra, de nem kapnak semmiféle támogatást. Egyszer épp karácsony előtt elmesélte nekem, hogy mire lenne szüksége. Nagy szerencsével találtam egy olyan támogatót, aki öt eszközt is meg tudott nekik vásárolni közel egymillió forint értékben. Neki ez hatalmas döbbenet volt: évekig hiába pályázott, és most két hét alatt, ráadásul épp Karácsony előtt minden álmuk teljesült. Ez neki is nagyon jó élmény volt, és nekünk is, hiszen láttuk, hogy milyen jó helyre került és mennyire örült neki. Ráadásul a forgalmazótól négy eszközt vásároltam, az ötödiket pedig ingyen odaadta.

Tehát néha a forgalmazókból is adományozók lesznek.

Így van. A kertészetnél a termelő megkérdezte, hogy az egynyári növények hova kerülnek, mi lesz velük. Elmondtam, hogy mosolygós fej lesz belőlük a gyerekeknek. Ezután kiválasztottam kilenc tálca virágot és rengeteg virágföldet, mire azt mondta, hogy a lelkesedésemet látva adományként felajánlja az egészet. Ha az emberek azt látják, hogy ebben tényleg hiszel, és tiszta szívvel állsz a dolgok mellé, akkor jó dolgok történnek. De nagyon aktívnak kell lenned; azt nem lehet, hogy beülsz egy íróasztal mellé, és várod az adományozókat. A virágtermelő azt mondta, hogy bármikor, amikor odamegyek és ugyanilyen jó céllal, akkor mindig ilyen jó szívvel fogja adni a virágokat.

p1300342

Adományokat milyen értékben vártok?

Az aktuális legkisebb adomány egy háromszáz forintos pohár, ami épp a gyerekpszichiátriára menne, de van ötszáz forintos cumisüveg is. Emellett természetesen cégek is jelentkezhetnek, mert van több millió forintos eszköz is: a csecsemőosztály felújítása vagy egy ultrahang készülék, ami tizenegy millió forint. A palettán tulajdonképpen mindent meg lehet találni. A vállalatoknak csapatépítést is tudunk szervezni: akár egy festést, kertészkedést, virágültetést, kerítésjavítást is meg tudunk szervezni, mert annyi mindent lehet tenni. Egy ilyen napnál jobb csapatépítést el se tudok képzelni. A közös munka összehoz, másrészt egy coach tréninget is megspórolhatnak, mert ha aznap a vezető figyeli a beosztottjait, akkor pontos képet kap az alkalmazottairól. Arra is rádöbbennek, hogy mennyi mindent meg tudnak csinálni együtt egy nap alatt. A Célirányos Kezdeményezés, az adományozás olyan plusz energiákat ad, amit talán nem lehet pénzben kifejezni, de azért rövid és hosszú távon igenis mérhető. Én az elmúlt tíz évben profitot termeltem, most meg profitot költök. Jó dolog az egyik oldalról átállni a másikra.

Három gyerkőcöd van. Mennyi napi elfoglaltságot jelent a gyerekek mellett ez?

Nagyon változó, attól függ, hogy éppen milyen projekt fut. Van, amikor szinte egész nap a projekttel foglalkozom, máskor csak egy pár órát. Pont az a nagyon jó, hogy ilyen rugalmasan tudom ezt kezelni, mert mindent el lehet otthonról intézni interneten, telefonon. De egy-egy nagyobb projekt alkalmával tényleg segítséget kell kérnem. De az önkéntesek nagyon aktívak, ami nekem nagyon nagy segítség. Kezd az egész bővülni meg szélesedni és egyedül ezt már nem nagyon lehetett tovább vinni.

Mik a tervek a közeljövőben, szeretnéd bővíteni a vállalkozást?

Ezt az évet tudatosan arra szenteljük, hogy minél több ember megismerje a Célirányost, hogy a kezdeményezésből brand legyen. Magyarországon szükség van egy olyan adományozási alternatívára, ami azt mondja, hogy menő dolog adományozni. Ezért újraértelmezzük, újratöltjük a fogalmakat, leporoljuk a molyillatot az adományozásról, hogy a fiatalok is értsék meg, hogy ezt is lehet másként. Ennek fényében mi megragadunk minden csatornát, legyen akár írott, elektronikus vagy social média, hogy mindenkit meg tudjunk szólítani.

Hogyan lehet csatlakozni hozzátok?

A weblapon (www.celiranyos.hu) ott van az elérhetőségünk, és ott lehet regisztrálni önkéntesként és adományozóként is. Ha valaki önkéntes szeretne lenni, akkor megadja a nevét, elérhetőségét, mi regisztráljuk, és megkérdezzük, hogy milyen önkéntes munkában venne legszívesebben részt és értesítjük, amikor valamilyen akció van, segítségre van szükségünk, hátha az belefér a tudásába, lehetőségébe, idejébe és akkor jöhet és segíthet nekünk.

Jellemzően most Budapesten tevékenykedtek. Mit tegyen az a lelkes önkéntes, aki Debrecenben, Pécsett, Miskolcon szeretne egy helyi intézményt hasonló módon segíteni. Neki tudtok-e segíteni?

Igen, és erre már volt is példa. Jelentkeztek már Győrből és Veszprémből is, hogy nagyon megtetszett nekik ez a szemléletmód. Írtak emailt és felvettük a kapcsolatot. Valaki csak éppen arra kért, hogy segítsek nekik alkudozni. Ebben teljesen nyitott vagyok, mert én ezt jól csinálom, nekem ez nem fáradság, tényleg szívesen teszem. A veszprémi hölgy pedig arra kért, hogy beszélgessünk arról, hogy ezt a folyamatot hogyan építettem fel és hogyan lehet ezt jól csinálni, gyakorlatilag egy tapasztalatcseréről volt szó. Erre én nagyon nyitott vagyok, mert azt gondolom, hogy mini-Célirányosok működhetnek vidéken is és én örülnék is ha a vidék is ilyen szinten becsatlakozna, mert ha ott is megtalálom a megfelelő személyeket, akkor az ottani közösségeket és ügyeket ők is összefoghatják.

Hol szeretnéd látni a Célirányost 5 év múlva?

Szeretném, ha országosan ismert dolog lenne. Az emberek kedveljék meg és legyen egy olyan brand, ami a minőséget és az átláthatóságot képviseli az adományozásban, és csatlakozzanak minél többen hozzá. Az adományozás ugyanúgy legyen az életünk része, mint az, hogy reggel megiszunk egy kávét, fogat mosunk, vagy elmegyünk moziba vagy színházba. Hogy ne csak karácsonykor jusson eszünkbe, hanem év közben is. Legalább félévente vagy negyedévente legalább egy limonádé árát szánjuk arra, hogy másokra gondolunk.

Most jellemzően gyerekekkel kapcsolatos alapítványokat, kórházakat támogattok. Azonban maga a brand alkalmas arra, hogy bármilyen más jótékony szervezetet lehessen vele támogatni. Te tervezed-e, hogy esetleg nyittok efelé, vagy szívesebben várod azokat az embereket, akik ebbe az irányba nyitnának?

Nem szeretnék csak a gyerekek vagy a kertszépítés, ételosztás mellett elköteleződni. Szívesen odaállunk a jó ügyek mellé. A szabadságot nagyon szeretném megtartani. Nem akarok csak egy irányba elmenni. Az, hogy itt vagyok a gyerekkórházban a János Kórházon belül, az azért van, mert teljesen ismeretlenül bizalmukba fogadtak és az egyik főorvos ajánlott a másik főorvosnak. A szülészeten elkezdtem, ők ajánlottak a koraszülöttre. Ők ajánlottak a fül-orr-gégészetre. Ők ajánlottak a sebészetre, aztán ők a szemészetre, aztán a gyerekpszichiátriára. És így majdnem mindegyik osztályt körbejártam, mert mindig továbbadják a nevemet és jó szívvel ajánlanak.

Az interjú a Superior Hírek oldalán jelent meg 2013. augusztus 9-én.