Szép!

A János Kórház Gyermekpszichiátria felújításának második szakasza – háló, fürdők, étkező, játszósarok. A felújítást a Bergmann Könyvelőiroda és a ShiwaForce.com Zrt. önkéntesei végezték a Célirányos Kezdeményezés csapatával közösen, a Gyermekpszichiátria munkatársainak a segítségével. Célunk egy olyan környezet létrehozása volt, amely ingergazdag, vidám és közelebb áll az otthonhoz a gyermekek számára, ezzel segítve a terápiás gyógyulásukat.

Reggel nyolckor már a Gyermekpszichiátria ebédlőjében gyülekeztünk az Ali utcában. Fontos volt időben kezdeni, hogy nap végére elkészüljünk a tervezett munkálatokkal. Néhányan előző nap már előkészítették a terepet – gletteltek, ajtókat mázoltak, csiszoltak, lambériát festettek -, de a munka oroszlánrésze péntekre maradt. A foglalkoztató szoba, a földszinti háló, a fürdőszobák és az előszoba kifestése és újra berendezése volt tervbe véve.

A nap egy eligazítással kezdődött, majd több csoportban megkezdtük a munkát. A legnehezebb dolga a foglalkoztató szobának nekilátó csapatnak volt, mivel ott még a korábbi festéket is el kellett távolítani a falról. A fürdőszobákban a kis hely nehezítette a munkát. Mindenhol levettük az ajtókat, és azok is átfestésre kerültek. Ebédig sikerült is végezni mindkét helyiség egyszeri átfestésével. A munkát két festésben jártas szakember irányította. Úgy tűnt, hogy mindenhol ott vannak egyszerre, mindenben segítenek, akár jó tanácsokkal, akár egy mozdulat bemutatásával, a nehezebb feladatokban oroszlánrész vállalásával. Nélkülük nem tudtuk volna elvégezni ilyen szépen a munkát. Öröm volt nézni, hogy a festésben járatlanabbak is mekkora lelkesedéssel és elhatározással vágnak neki a feladatnak. Ugyanazt az elkötelezettséget és szakmai minőségre való törekvést láthattuk, mint a napi munka során. Azok pedig, akik már korábban is láttak ecsetet és festőhengert közelről, amellett, hogy elvégezték a saját munkájukat, még a tapasztalatlanabbaknak is segítettek. Igazi csapatmunka volt. A pszichiátria dolgozói pedig ott segítettek, ahol tudtak, igyekeztek a többiek keze ügyébe helyezni a frissítőket, takarítani az elcsöppent festékeket.

1

Miközben a földszinten folyt a festés, az emelet összeszerelő műhellyé alakult. A nagy bútoráruházakból beszerzett új bútorok természetesen darabokba érkeztek, így egy kisebb csapat azok összeállításához látott hozzá. A hálóterembe az otromba, nyikorgó, kórházi vasszekrények helyett otthonos kis komódok kerültek. A foglalkoztató szobába új székeket és asztalokat, mesélős fotelt kellett összerakni. A folyosóra egy praktikus cipősszekrény került. Nem is gondoltuk volna, de még ebéd előtt sikerült is befejezni a szerelést, így ebéd után ez a csapat is besegíthetett a festésbe, takarításba.

3

Délután még egy réteg festék került a szobák falára, és csak ámultunk, hogy egyre szebbek lesznek a helyiségek. Takarítanivaló is akadt bőven, még szerencse, hogy olyan sok önkéntes dolgozott. Mikor már minden tiszta volt, és a függönyök is a helyükre kerültek, behordtuk az új bútorokat, kiegészítőket. Az ágyakra színes takaró és párna került, a játszósarokba szőnyeg, párnák és néhány új játék.

5

Hétfőn volt szerencsénk látni, ahogy a visszatérő gyerekek birtokba veszik az újdonságokat. Lelkesen osztozkodtak, hogy ki melyik színű ágyon fog aludni, melyik játékkal szeretne először játszani. Egy kisfiú megkérdezte a nővéreket, hogy ki csinált ennyi szépet, amíg ők nem voltak ott. A nővérek elmesélték, hogy a szőke néni és a barátai voltak azok, menjen, köszönje meg. A kisfiú szoros vigyázzállásban csak ennyit mondott: „Szép!”

További képek a munkálatokról és a kész helyiségekről. Itt! >>

‹‹ Vissza a Blog listához